Különleges képesség.
Egy dolog a sok közül amiben az emberek többsége nem hisz.Én sem hittem mindaddig amíg 14 éves koromban látomásaim nem lettek.Minden látomás beigazolódott.Legyen az halál,baleset,öröm hír,szerelem.Ma öt éve hogy megkaptam ezt az ajándékot.
Pár napja kezdtek látomásaim lenni egy ismeretlen fiúról.Van hogy csak a gyönyörűen csillogó kék szemét látom,hogy alszik,vagy hogy csak mosolyog.
Valami azt súgja hogy valami találkoznom kell vele..Meg kell ismernem.Nem számít ha a világ másik felén él,hogy más nyelven beszél.
-Boldog születésnapot csajszi!-ujjongott Danielle miután ajtót nyitottam.
-Neked is szia.-mosolyogtam és megöleltem.Leültünk a nappaliban,aztán Dani a kezembe nyomott egy dobozt.
-Mi ez?-néztem rá gyanúsan.
-Annyit elárulhatok hogy imádni fogod -vigyorgott,aztán kisöpört szeméből pár göndör haj tincset.Nagyot sóhajtottam mielőtt felbontottam dobozt.Egy baba rózsaszín ruhát véltem felfedezni,aminek a derekát strasszok díszítették.
-Ez gyönyörű,köszönöm.-ugrottam a barátnőm nyakába.
-Ezt viseled a mai bulidon.-közölte az ölelést követően.
-Csúcs.-bólintottam.
***
Danielle fergeteges bulit szervezett,nagyon jól érzem magam.
-Boldog születésnapot El.-ölelt meg Harry.
-Öhh,kösz.-mosolyogtam rá.Megtaláltam mögötte egy másik srácot,akinek az arcát nem láttam.
-Ő ki?-mutattam a srácra.
-Ő Lou.Az egyik haverom.Doncaster-ből jött pár napra.-válaszolt Hazz,ezután a fiú felém fordult.
Nem,ez lehetetlen!Vagy lehetséges?!
Ő az a fiú a látomásaimból.Bárhonnan felismerném a kék szeméről és a karján lévő tetoválásokról.
Ledermedtem,látásom elhomályosult.Harry aggódó tekintettem nézett rám,párszor oldalba is kellett biccentenie hogy magamhoz térjek.Mire látásom kitisztult a srác már nem volt ott.
